Buda-parti abszurd

(A cikk elolvasása előtt javaslom átfutni a szállodahajózásról néhány hónappal korábban írt dolgozatom utolsó bekezdéseit.)

2012. július 29-én, azaz az idegenforgalmi főszezon közepén, a menetrendünk szerinti pontos időben megérkeztünk gyönyörű hajónkkal, a Scenic Pearl-lel Budapestre. Útitervünk szerint három napot kívántunk eltölteni a fővárosunk egyik legszebb pontján lévő kikötőhelyen. 151 utasunk – többségükben Ausztráliából és Kanadából érkezett vendégek – kíváncsian várták az Amsterdam-Budapest út egyik csúcspontjának meghirdetett belvárosi kikötést és tartózkodást.

Leírás: C:\Users\vaio\Pictures\2012-05-20 Bécs-Budapest\Bécs-Budapest 161.JPG

Leírás: C:\Users\vaio\Pictures\2012-05-20 Bécs-Budapest\Bécs-Budapest 197.JPG

2012 tavaszán, amikor még a kikötőket használhattuk…

3 napos fővárosi programunk azonban egy igazi vízi kalandtúrává vált, jóllehet utasaink nem erre fizettek be. Az évek óta használt, és a teljes 2012-es évre kibérelt kikötőhelyünket a Lánchíd közelében ugyanis nem vehettük igénybe, miután az illetékes hatóság az egész partszakaszon visszavonta a kikötők üzemeltetési engedélyét.

Meglehetősen groteszk látványt nyújtott a nyár közepén üresen sorakozó pontonsor a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti budai oldalon, különösen úgy, hogy a pesti oldal zsúfolt volt a kényelmetlenül szorongó hajóktól. Először még kiköthettünk - a már ott álló másik két hajó mellé harmadiknak - a kikötősor középen álló pontonon, ami még tovább erősítette az abszurd érzést, hiszen az üresen álló kikötőhelyek között egy ponton így ésszerűtlenül túl lett terhelve.

Leírás: C:\Users\vaio\Pictures\PONTONOK-2012-07-29\DSC_0178.JPG

Leírás: C:\Users\vaio\Pictures\PONTONOK-2012-07-29\Nürnberg-Budapest 468.JPG

Később, amikor a vízirendőrség erről az egy pontonról is elzavarta a hajókat, még idétlenebbé vált a városkép - az egyébként dekorációnak is szép szállodahajók megszokott látványa helyett üresen tátongott ez a partszakasz, nekünk pedig az utakat szervező ausztrál utazási irodával, a német hajóüzemeltető céggel és magyarországi ügynökünkkel folyamatosan forró dróton egyeztetve kellett kényszermegoldásokat keresnünk… és nem csupán nekünk, hanem az itteni kikötőhelyeket rendszeresen igénybe vevő más, jó nevű, és minőségi hajóstársaságok hajóinak, utasainak is.

Azt, hogy mi az alapvető oka a forgalmas kikötőhelyek főszezonbeli bezárásának, pontosan ma sem tudjuk. Egyet azonban biztosan állíthatok - ésszerű és védhető magyarázata nincs. A jól megépített, és jól kikötött pontonokat évek óta folyamatosan használják a legkülönbözőbb lobogójú luxus szállodahajók. Ezen a partszakaszon évente már mintegy százezer jómódú turista érkezett Budapestre. A kikötőket üzemeltető hazai vállalkozás szolgáltatásai évről évre javultak. Hajózásbiztonsági, műszaki, városképi, azaz szakmai szempontból semmi kifogás nem merülhetett fel a kikötővel szemben.

Akkor mi lehetett a baj?

Természetesen rengeteg háttér-információt, pletykát, „zuhanyhíradóból” érkező hírt kaptunk, amelyekre nem kívánok alapozni. Jól ismerve azonban a hazai kikötői piacnak és az engedélyező hatóságoknak, szakigazgatási szerveknek, önkormányzatoknak a működését, cseppnyi kétségem sincs afelől, hogy a legfőbb mozgatórugó valamely versenytárs ízléstelen „piaci magatartása”, illetve a ma már az élet minden területét megfertőző, mérhetetlen korrupció.

Hajóstársaságunk külföldi vezetői természetesen minket, magyar kapitányokat kérdeznek arról, hogy mi a megoldás, hiszen mi élünk itt, nekünk kellene tudnunk, hogy mi zajlik errefelé. A legnagyobb baj azonban az, hogy Magyarországgal kapcsolatban, válaszainktól függetlenül ezek a külföldi üzletemberek már reflexből mondják a sejtéseiket: kevesellt díjbevétel a hivatalos szerveknél... kevesellt csúszópénz a mérhetetlenül bonyolult engedélyezési láncban… konkurenciaharc nem igazán tiszta eszközökkel… valaki által jól felépített piac mások által áhított megszerzése… a piac újraelosztásának igénye…

Egy biztos: a „kényszerkikötés” után a több, egymás mellé kötött hajón keresztül partra botladozó utasok, az utakat szervező külföldi idegenforgalmi irodák, hajónk nemzetközi személyzete nagyon rossz szájízzel gondol Budapestre. Az utas esetleg nem jön vissza, a hajóstársaság esetleg majd más programot szervez a budapesti helyett.  Mi magyar hajósok pedig szégyenkezhetünk a szeretett fővárosunkban tapasztaltak miatt. Magyarázkodásra kényszerülünk külföldi kollégáink és főnökeink előtt, természetesen igyekszünk szépíteni a dolgokat, de az adott helyzetben erre csak korlátozott lehetőségünk van. Ahelyett, hogy rövid itthon tartózkodásunk alatt büszkén vállalhattuk volna hazánk szépségét, különleges adottságait a külföldi utasok és cégtulajdonosok előtt, éjjel-nappal a lehetetlen helyzetből fakadó sorozatos problémák megoldásán kellett dolgoznunk. Már most félve gondolunk arra, hogy egy hónap múlva újra Budapestre érkezünk a hajóval, és ki kellene majd kötni... Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd aggódva kell hazaérkeznem amiatt, hogy milyen körülmények és milyen újabb keserű csalódások várnak... 

Ilyen abszurd helyzettel nem csak Nyugat-Európában, de tőlünk keletre sem találkoztam soha. Amsterdamtól Kölnön, Frankfurton és Bécsen keresztül Belgrádig és Russe-ig stb., mindenhol jól felfogott érdek a minőségi turizmus minél jobb feltételeinek kialakítása, az ezen keresztüli bevételek, valamint az ország- és város-imázs növelése. Egyedül Európa közepén, Magyarország fővárosában nincs ez így.

A hazáját szerető magyar ember – a magyar hajóskapitány – a kérdésekre mit válaszoljon…?

Leírás: G:\DCIM\100ANDRO\DSC_0195.JPG