Buda-parti abszurd - 2

 

Újra e témáról, de egy újabb megvilágításban írok, hogy külföldi példákat megmutatva, azokból tanulva, a problémákat orvosolva, ilyen abszurd helyzet soha többé ne fordulhasson elő hazánkban.

Ami az egész ügyben a legfontosabb: az elhúzódó gazdasági válságban kevés olyan dinamikusan növekvő üzletág van az egész világban, mint a szállodahajózás, és ennek az üzletágnak az egyik legjobban keresett attrakciója a budapesti városkép. Ezért ezek a hajók folyamatosan látogatják fővárosunkat, ahol alkalmanként 2-3 napot töltenek el.

A 90-es évek végén 50-60 ilyen hajó volt az európai flottában, idén már 200 körüli a számuk, miközben az átlagos utasbefogadó képességük is nőtt. A 90-es évek hajóin 80-120 vendégágy volt, a mai szállodahajókon már 130-200 férőhely a jellemző. A szezonjukat kizárólag csak a Dunán töltő hajók évente 15-20 alkalommal is kikötnek Budapesten, a Rajna vízrendszerére is átjáró hajók pedig 8-10 alkalommal látogatják fővárosunkat.  Évente tehát szállodahajóval több mint 200 ezer jómódú külföldi turista jut el Budapestre, és becslések szerint közel 400 ezer partralépés történik. Az utasok rengeteg szolgáltatást vesznek igénybe, látogatják a múzeumokat, színházakat, koncerttermeket, éttermeket, szórakozóhelyeket… és miután Budapesten van a legtöbb utascsere, érkezés előtt, illetve kiszállás után gyakran további 2-3 éjszakát még budapesti szállodában is eltöltenek.

Egy hajó évente - a kikötések számától függően - csak kikötői díjakra és illetékekre 4-7 millió forintot költ, és érdemes lenne egy felmérést készíteni arról, hogy ezen kívül milyen egyéb szolgáltatásokért, és mennyit fizetnek a hajók. Az utasok által itt elköltött pénz is tetemes, de ez már valóban egy profi gazdasági tanulmány tárgya. Ebből a folyamatosan növekvő piacból így Budapest, és az ország magas bevételekhez és haszonhoz jut.

Írásaimban arra kívánok reagálni, hogy Magyarország meggyengült gazdasági állapotában több mint hiba egy ilyen jó piaci szegmensben üzletrontó magatartást folytatni. Márpedig a főszezon közepén megtiltani vendégekkel teli hajók kikötését egy jelentős hosszúságú partszakaszon, ennek az üzletnek a durva letörése. Azt pedig a legtöbb jó menedzser tudja, hogy az évek, évtizedek alatt felépülő jó üzleteket pillanatok alatt le lehet rombolni egyetlen ügyetlen húzással. És az egy pillanat alatt elkövetett hibát csak nagyon hosszú idő alatt lehet kijavítani. Meggyőződésem, hogy országunkat és fővárosunkat komoly anyagi és erkölcsi veszteség érte, és erre kívánom a figyelmet felhívni magyar állampolgárként, magyar közlekedésmérnökként, és magyar hajóskapitányként.

A kikötési anomáliát nyilvánosság elé táró írásom óta sok mailt, sms-t és telefonhívást kaptam, túlnyomó többségében egyetértő és támogató megjegyzésekkel, de természetesen ellenérvekkel is. Bár én kizárólag csak a jelenségről írtam, nem említve sem személy-, sem vállalatneveket, mégis van olyan vállalkozó barátom, aki - ennek a piacnak a szereplőjeként - megbántva érzi magát. A sok kiváló magyar mondás között van egy olyan, hogy „akinek nem inge, ne vegye magára.”

Bár én senki mellett, és senki ellen nem foglaltam állást, néhányan mégis azt gondolták, hogy azon kikötők üzemeltetőjének oldalára álltam, aki engedély hiányában, jogellenesen nyújtott szolgáltatásokat az ott kikötő hajóknak.

Engem azonban a kibogozhatatlan háttér, hogy ki kinek mit mondott, írt, stb. - nem érdekel. Lényegtelennek tartom a „jogi érveket”, a kifogásokat is, mert a szomorú végeredmény a lényeg: a kialakult szerencsétlen helyzet, a veszteségeink, amit el lehetett volna kerülni. A jövőre nézve pedig azt kellene elkerülni, hogy néhány hajóstársaság áthelyezze az utasváltásait Bécsbe, vagy Pozsonyba. Ugyanis ezek a hajók csak ott töltenek el több napot, és ott fizetnek meg több szolgáltatást, ahol a váltásokat végrehajtják.

 

 

Bécs  Handelskai – nemzetközi hajóállomás. Van helyük a buszoknak, taxiknak, teherautóknak…

 

és persze zárt szeméttárolók, elektromos parti csatlakozások vannak mindegyik hajóhelyhez.

Kaptam lakossági levelet is, amiben megismétlődnek a hajókkal szembeni „vádak”: zaj, szemét és egyebek. Megértem azokat, akiket zavar ezeknek a hajóknak a jelenléte, bár kissé túlzónak érzem, hogy akik a főváros közepén, az alsó és felső rakpart forgalmának zajában és kipufogógáz felhőjében élnek, éppen a hajók ellen emelik fel a hangjukat, és például nem az elavult 86-os buszokra panaszkodnak. Lakossági panaszok alapján be kellene zárni a Liszt Ferenc repülőteret, vagy a Keleti pályaudvart is? Hiszen azokra a létesítményekre jóval több lakossági panasz érkezik, mint a kikötők ellen. Most az I. kerületi önkormányzat visszavonta a parthasználati engedélyeket, de azzal megoldódott-e a probléma, hogy az egyik partról áttolták a másikra, az egyik kerületből a szomszédos kerületekre?

Természetesen sok mindenben igazuk van a panaszkodó lakóknak, de minden panaszukra lenne megoldás, mint ahogy tapasztalatom szerint ezt sok más városban már orvosolták. Például parti elektromos csatlakozókat építettek, amelyekből a hajók áramhoz jutnak, és így nem kell üzemeltetniük saját diesel-generátoraikat. Ráadásul a szolgáltató jó nagy felárral adja el nekik az áramot, ezzel is növelve a szállodahajók forgalmából húzott hasznot. Van, ahol csak szeméttömörítőbe lehet a hulladékot kirakni, máshol speciális hajókkal gyűjtik azt össze, tehát a partot nem is terhelik ilyen forgalommal. és még sok más ilyen jó példát tudnék bemutatni. Mivel tehát mindezt már mások kitalálták, nem kellene ezen sokat gondolkodni, csak egyszerűen másolni. Ahogy az elmúlt évtizedek során már többször javasoltam, csupán egy egynapos tanulmányi kirándulás a bécsi kikötőparton hatalmas tanulságokkal szolgálhatna az illetékesek számára.

 

A belgrádi hajóállomás, ami a város által üzemeltetett hatalmas ponton…

 

… rajta hatósági irodákkal, ajándékbolttal, bankautomatával,  pénzváltóval stb.

A megnyugtató megoldásnak egyetlen fontos kulcsa van, mégpedig a főváros szándéka a helyzet rendezésére. Ha ez megvan, akkor mindenekelőtt kézbe kellene vennie a kikötőüzemeltetést. Ez szinte kivétel nélkül minden nagyvárosban így működik. Egységes városrendezési, városképi, városi közlekedési stb. koncepció szerint kell a fejlesztéseket végrehajtani. Ezt lehetetlen úgy megoldani, hogy a különböző partszakaszokon más-más magánvállalkozás üzemelteti a kikötőhelyeket. A fővárosban két nagyobb és 3-4 kisebb vállalkozás foglalkozik a szállodahajók kikötőinek üzemeltetésével. Bécs, Nürnberg, Belgrád… mind-mind városi tulajdonú társaságban rendezi ezeket a dolgokat, beruház, fejleszt és végzi az üzemeltetést. A befektetés sokba kerül, de busás a haszon, és hosszú távon garantált. Az egy kézben tartott egységes kezelés ki is zárja a magánvállalkozások sokszor káros versenyét, garantálja a díjak egységességét és szinten tartását. Egy városi szolgáltatótól ráadásul jobban elvárható, hogy vigyázzon lakosainak az érdekeire is, és a termelő beruházásokon kívül hajtson végre az életminőséget javítókat is. A főváros már újra foglalkozik a BKV-n keresztül vízi tömegközlekedéssel. Jól összekapcsolható vállalkozások lennének ezek, hiszen a Duna Budapest legnagyobb átbocsátóképességű észak-déli forgalmi tengelye is egyben.   

A szállodahajózás csak arra alkalmas kikötőhelyek meglétével tudja növekedését folytatni, de a nagyvárosok is csak ilyen kikötők üzemeltetésével tudnak hasznot elkönyvelni ebből az üzletágból. A nagy hajók biztonságos kikötéséhez, az utasok kényelmes ki- és beszállításához, a csatlakozó közúti járművek (buszok, taxik, ellátó kamionok) fogadásához sokféle igényt kielégítő, megfelelő méretű és infrastruktúrával ellátott kikötőhelyekre van szükség. Az elmúlt évtizedben gyors ütemű fejlesztéseket láthattunk más folyómenti városokban, és ezek máig folytatódnak.

Épp aznap este, mikor az index.hu cikke megjelent - 2012. augusztus 10. -, az egyik legszebb német városban, Koblenzben kötöttünk ki. Javában zajlott a hagyományos Sommerfest, amelynek idei mottója: „Gyerünk az új Partra”. Auf zu neuen Ufern!“ – Das ist das Motto des Koblenzer Sommerfestes

http://www.koblenz-touristik.de/veranstaltungen/stadtfeste/koblenzer-sommerfest-mit-rhein-in-flammenr.html

A Rajna és a Mosel összefolyásánál fekvő városban ugyanis most készültek el a folyópartok korszerűsítésével, hogy még több hajónak adhassanak helyet a szezonban. Koblenzben a lakóházak még közelebb vannak a vízparthoz, mint Budapesten. A város és lakosai mégis szemmel láthatóan büszkék az új partra és arra, hogy az zsúfolásig van hajókkal, és így tovább erősítették pozíciójukat a nemzetközi idegenforgalmi piacon. 

 

Koblenz – a Mosel partja

 

Koblenz – a Rajna partja

De nekem még kedvesebb példa tavalyról – 2011 – Kitzingen esete. Kevesen tudják, hogy ez a mesekönyvbe illő kisváros hol is található. Nos, a Felső-Majna mentén, olyan hatalmas konkurenciával a közelében, mint Bamberg, Schweinfurt, Würzburg… Senki sem gondolta volna komolyan néhány évvel ezelőtt, hogy a szállodahajók egyszer ki fognak kötni Kitzingenben. A városka azonban mindent elkövetett azért, hogy részesedjen a szállodahajók piacából, és kicsi partszakaszukon korszerű, de a középkori hangulatot árasztó városkához jól illeszkedő kikötőt alakítottak ki. Kitzingen jóval csendesebb, mint a budapesti belváros, levegője sokkal tisztább, lakóházai sokkal közelebb vannak a parthoz. Mégis találtak mindenre megoldást, és örülnek a tavaly beindult turista forgalomnak.

Előző hajómmal az elsők között voltam, aki kikötött ott, és óriási élmény volt számomra a fogadtatás. Megkértek, hogy kapitányi egyenruhában menjek a polgármesteri hivatalba. Bemutatták a városka vezetőit, és fontos embereit – péket, cukrászt, csokoládé készítő mestert, borászt és a bor-hercegnőket, hiszen Kitzingen a Franken borvidék egyik fontos bástyája J Megmutatták a várost, és vendégül láttak. Olyan megható kedvességet, tiszteletet kaptam pusztán azért, mert egy nagy szállodahajó kapitányaként érkeztem a városukba, amilyet ritkán tapasztal magamfajta egyszerű szakember. …Magyarországon legalábbis nem.

 

Kitzingen-i kikötés. Közel a lakóházakhoz…

 

közel az emberekhez.

Tehát bőségesen látom a jó példákat arra, hogy városok, lakók, hajók és idegenforgalom békésen, jól megférnek egymás mellett - minden résztvevő örömére és hasznára. Ezt szeretném egyszer látni a saját hazámban is. Ezért dolgozok, ezért emelem fel a szavam, ha azt látom, hogy nem jó irányban megyünk, és ezért írom ezt a honlapot is.

Budapestnek és a vízparti kerületeinek sem szabad elhinnie, hogy hosszú távon megél a múltjából hozott szépségéből, a 19. század végén, nagyszerű elődeink által megépített partfalaiból. Most kell megragadnia a lehetőséget, és nem szabad elkövetnie egy újabb hibát.

 

2012. augusztus 13.